2017. június 29., csütörtök

Lev Grossman: A varázslók

Eredeti cím: The Magicians
Nyelv: magyar
ISBN: 9786155522536
Eredeti megjelenés: 2009.
Kötésmód: puhaborítós
Oldalszám: 442
Kiadta: Agave Könyvek

Fülszöveg:
A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
"Messziről lerítt róla, hogy záros határidőn belül vagy meg fog ütni valakit, vagy blogírásba kezd."
Vélemény:
Reflektálva az idézetre: én blogírásba kezdtem. :D Viccet félretéve viszont, mostanában nem jeleskedek benne... Ez talán annak is köszönhető, hogy az aktuális olvasmányaimat igazából csak kényszerből olvasom gyakran. Ehhez még hozzájön a minimális szabadidő és jön az utálat... Szóval ezt most rendhagyó értékelése lesz a Mini-könyvklub aktuális havi fordulójának könyvéről. Mert elkezdtem bizony, de az is teljesen biztos, hogy holnap ezt már nem fejezem be... Nem érzek hozzá semmi indíttatást és mindjárt el is mondom, hogy eddig mit gondolok róla...

Mert amúgy majdnem a felén átrágtam magam, de képtelen vagyok tovább. Ami már az elejétől fogva iszonyatosan zavar, az a Narnia-párhuzam. (És egyéb koppintások, de ez a legfeltűnőbb.) Nem tudom felfogni épp ésszel, hogy valaki, aki elméletileg egy nagynevű magazinnál kritikus, hogy képes egy ilyen összelopkodott ötletekből álló könyvet kiadni a kezei közül... Meg akarta mutatni, hogy ő jobbat tud alkotni? Mert szerintem nem sikerült neki...

Untam. És nem egészen értettem, miért szükséges ekkora ugrásokat tenni a cselekmény idejében. Mindenbe belekapott egy kicsit, aztán tovább lépett. Ott volt például Penny, akit hipp-hopp eltüntetett a színről és teljesen értelmetlen indítékot adott neki. Gondolom a későbbiekben még lesz szerepe, de...
A másik ilyen nagy kérdőjel számomra, az maga Quentin, a főszereplőnk... Elméletileg egy nagyon okos srácról van szó, gyakorlatilag viszont full ostoba az esetek nagy részében. Értetlenkedik, a varázslásban meg gyengus... Nem is értem mit keres ott. :')

De vannak jó pillanatai a könyvnek. Néha már egész érdekes, de ezzel a tempóval nem tud motiválni jelenleg arra, hogy kíváncsi legyek a végkifejletre. Ha egyszer nagyon sok felesleges időm lesz és nem tudok majd uralkodni a kíváncsiságomon, akkor lehet befejezem, de addig is visszajuttatom a gazdájának, hátha neki több szerencséje lesz vele. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése